A macskák idülten lefolyó, a nyirokrendszer és a vérképző szövetek megbetegedésével, kifejezetten az immunrendszer gyengítésével, gyakran daganatok képződésével járó betegsége.
Mi okozza a betegséget és kiket, hogyan fertőz?
A kórokozó a macskaleucosis vírusa (feline leukemia virus, FeLV), amely egy retrovírus. A retrovírusok képesek beépülni a sejtek genetikai anyagába, a DNS-be. A macskaleucosi vírusnak három altípusa van és az általuk kiváltott megbetegedés a vírus típusától is függ. A
macskaleucosis a macskák egyik leggyakoribb halálos kimenetelű vírusos megbetegedése. A vírus csak macskát fertőz, elsősorban nyállal terjed, de ürülhet orrváladékkal, a kilélegzett levegővel, vizelettel, bélsárral, vérrel is. A közös alom, itató-etető tál, az egymás tisztogatása, harapása mind fertőzési forrás. Vemhes állat esetében a vírus átjut a magzatokba is, a kölykök pedig az anyatejjel is fertőződhetnek.
Leggyakrabban a kijárós cicáknál és a több macskát együtt tartó háztartásokban fordul elő a betegség, de egyedülálló ”szobacicáknál” is jelen lehet. A vírus iránt minden korú állat fogékony, de leginkább az 1-6 (8) éves macskák betegednek meg. Az ennél idősebb macskák ellenállóbbak a fertőzéssel szemben.
Milyen tünetekkel jár?
A lappangási idő (a fertőződéstől a tünetek megjelenéséig tartó idő) 4-6 hét.
A betegség általános tünetekkel kezdődik – láz, levertség, étvágytalanság, megduzzadt nyirokcsomók – , majd a folytatásban, a kór sokféle megjelenési formája miatt, a tünetek igen változatosak: hányás, hasmenés, daganatos kórképek, a csontvelő károsodása miatt vérszegénység, lép-, májmegnagyobbodás. Az elhúzódó esetekben az állatok vérszegények
lesznek és lesoványodnak.
Milyen formái vannak a fertőzöttség lefolyásának?
A vírusfertőzés kimenetelét több tényező határozza meg: a vírus mennyisége, típusa, az állat immunrendszere, ellenálló képessége, más betegség egyidejű fennállása.
1.) Jó ellenálló képességű macskákban, a fertőzést követően a vírus eliminálódhat (eltűnhet).
Ezeknél a macskáknál felléphet néhány enyhe tünet – láz, étvágytalanság, bágyadtság -, de ezek pár héten belül elmúlnak.
2.) Az esetek 1/3-ában az állat tartósan fertőzött marad (perzisztens fertőzés). Ekkor a macska a betegség kezdeti tüneteit mutatja, majd javul az állapota néhány hétre-hónapra, akár évre.
Aztán újra és újra visszaesik az állapota, majd legtöbbjük maximum 1-3 éven belül elpusztul.
3.) A fertőzött macskák 30 %-a vírushordozóvá válik, a vírus beépül a sejtek DNS-ébe, megbújik a csontvelőben, nyugalmi stádiumba kerül. Ekkor az immunrendszer nem védekezik ellene, vagyis nem lehet kimutatni a fertőzöttséget (látens fertőzés). A macska egészségesnek
látszik, viszont a fertőzött sejtek idővel, átlagosan 2 év alatt, rákosan elfajulnak. Nagyon ritkán előfordulhat, hogy 1-1 állat megszabadul a vírustól, de az esetek döntő többségében pl. valamilyen stressz-hatásra a vírus aktiválódik, újra szaporodni kezd, és megmutatkoznak a
betegség jelei.
4.) Az esetek 1-2%-ában a vírus bekerülve a szervezetbe, szaporodni kezd a hámsejtekben, de onnan nem tud kijutni, mert a macska immunrendszere termelte ellenanyagok ezt hatékonyan megakadályozzák (immunhordozás). Ezek a macskák teljesen egészségesnek tűnnek, de később fertőzötté vagy látenssé válhatnak.
Hogyan lehet kimutatni a fertőzöttséget?
A vérből két típusú teszttel lehet a fertőzöttséget megállapítani, azonban nem mindegy, mikor melyiket használjuk. A mindhárom alcsoportba tartozó macskaleucosis vírusban megtalálható fehérjét (antigént) kimutató ELISA teszt (gyorsteszt) a fertőzés kezdeti stádiumában nagyon
megbízhatóan vezet eredményre. Mivel a fertőzés korai szakaszában a vírus eliminálódhat, ezért ezt a tesztet érdemes 3 hónap múlva megismételni. Az ekkor is pozitív állatok biztosan fertőzötteknek tekinthetők. Ha a betegség későbbi szakaszában veszünk vért a vizsgálathoz, amikor a vírus látens formában van, a sejtek genomjába (DNS) beépülve, és így a vírus fehérjéje nem jut be a vérpályába, akkor fals negatív eredményt ad az ELISA teszt.
A másik fajta teszt az IFA teszt, amely csak laboratóriumban végezhető el, a betegségnek csak a későbbi stádiumában válik pozitívvá. Vannak esetek, amikor mindkét vizsgálatra szükség van.
A nyálból történő víruskimutatás nem megbízható (ld. Jó tudni : „Tájékoztató macskatulajdonosoknak…”).
Lehet-e kezelni a betegséget?
A már beteg macskák gyógykezelése kilátástalan. Kezdeti stádiumban még különböző kezelésekkel megkísérelhető a macska vírustól való megszabadítása
A leukémiás forma (fehérvérsejt rák) kezelhetetlen, csak nagyon kivételes esetben érdemes vele megpróbálkozni, akkor is a túlélés kevesebb, mint egy év.
A valamely nyirokcsomóból kiinduló, majd bármely más szervben megtalálható limfoszarkóma / limfóma nevű daganat általában kezelhető, de nem gyógyítható. Általában a vírusra negatív eredményt adó macskák reagálnak jobban a kemoterápiás kezelésre, életük évekkel meghosszabbítható.
A vírushordozó, látensen fertőzött macskák megfelelő gondoskodással, és az esetleg előforduló problémák azonnali kezelésével évekig élhetnek. Az ilyen macskákat izoláltan kell tartani és a többi betegség ellen rendszeresen kell oltatni.
A tartósan fertőzött állatok folyamatos tüneti kezelése megkísérelhető, de 70%-uk a primer fertőződéstől számított 3 éven belül elpusztul.
Minden esetben az életminőség javítása kell hogy célunk legyen.
Hogyan védekezhetünk a fertőzés ellen?
A betegség megelőzésére vakcinázás javasolt, azonban ez sem biztosít 100%-os védelmet. A cicánkat mindenképpen érdemes ivartalaníttatni, már csak a más, idegen macskával való érintkezés elkerülése érdekében is; lehetőség szerint bent, vagy zárt helyen tartani, ahol nem kerülhet kapcsolatba ismeretlen FeLV státuszú macskákkal; és rendszeresen szűrővizsgálattal ellenőrizni a mentességet.